ÉRDEKESSÉG

Vízbevető hétfőn szabad a locsolás!

Húsvéthétfő napjáról a locsolásra útrakelő legények, az őket váró lányok, a hímes tojás jutnak eszünkbe. 

A XVI. századból fennmaradt emlékek alapján még nemcsak megöntözték a lányokat, hanem szó szerint megfürösztötték, vízbe vetették őket húsvéthétfőn. Erről tanúskodik a Nádasdyak 1545. évi számadásának április 6-i bejegyzése is, amely vízbe vetélő hétfőként említi ezt a napot. A lányok vízbe vetése az ősi szokásnak, a tavaszi rituális mosakodásnak a továbbélése volt, amely idővel változott, és a XVIII. században már ténylegesen csak megöntözték a hölgyeket. Ugyanakkor ez még nem a mai értelemben vett locsolásnak felelt meg. A néhány csepp illatos vízzel, rózsavízzel való locsolás csak a XVIII. század végén terjedt el.

A locsolás hagyományához egyéb, még ma is élő szokások is tartoztak, mint például a “megváltás”, ami a termékenység és az élet ősi szimbólumát jelentő piros hímes tojás ajándékozását jelentette az öntözésért cserébe. 

A nyúl és a tojás története

A húsvéti tojást nemcsak a locsolásért cserébe ajándékoztak, hanem a keresztszülők is adták keresztgyermekeiknek, majd az unokák húsvéti ajándékozása is elterjedt előbb úri, később polgári szokásként. 

A tojásfestéssel szemben a húsvéti nyúl nem rendelkezik magyar gyökerekkel. Ez Németországból ered, ahol a XVI. századi német földesurak egy része gyöngytyúkot (németül Haselhuhn) és tojásait várta  húsvéti ajándékként a néptől, másoknak pedig nyulat (németül Hase) kellett szolgáltatni az ünnep alkalmából.  E két szokás az idők folyamán keveredett, ez vezetett odáig, hogy ma a nyúlhoz kötjük a húsvéti tojást.

Egyéb szokások húsvétkor

Húsvéthétfőn az öntözés mellett divat volt társasági eseményeket, összejöveteleket tartani a természetben (pl. közös labdajátékok, családi kirándulások a közeli erdőbe közös étkezéssel). 

Az 1913. évi Gellérthegyi Búcsú
​​​​/Kép forrása: Az Érdekes Újság 1913. évi 4. szám (Arcanum Digitális Tudománytár)/

Budán az 1900-as évek kezdetétől a Gellérthegyi Búcsú időpontja húsvéthétfő volt, amikor hatalmas mulatságot rendeztek a hegyen, sátrat emeltek a mézeskalács árusok, portékájukat pedig vidáman vásárolták a mulatozó emberek. A búcsú valóságos népünnepély volt, ahol a fiatalok virágzó barackfák és rügyező bokrok között mulattak, s önfeledten táncoltak sötétedésig.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé.

error

Tetszett a tartalom? Kísérd figyelemmel az oldalt Facebookon is!